Kenyérsütés Orfűn

2014. június  Fotóalbum

A kovászos kenyér  a Földközi tenger keleti partvidékéről terjedt el.

Korábban az asszonyok foglalkoztak jobbára a kenyér készítésével, a pékségek a kis létszámú városokban voltak. Már aprócska leánygyermekek is segédkeztek a munkálatoknál, s az eladó sorba érett lányok közül a jó kenyeret sütni tudók kapósabbak voltak. A család létszámától függően sütöttek heti egy két alkalommal annyit, amennyi az igényeket kielégítette.

Elterjedt volt a sütőasszonyok mestersége, nem egy vidéken jó erejű, tiszta roma asszonyok űzték azt, messze földön híres receptúrával. A tészta erjesztésére használt kovászt a családok vagy a sütőasszonyok nagy becsben tartották, egymás közt cserélgették, vagy éppen féltékenyen őrizték. Igen, mert a jó liszt mellett a jó kovász az, ami a kenyér voltát meghatározza, a többi – só, tej, víz, adalékok – közel állandó állagúak. A sütéshez használatos kemence felfűtési hőjét, a sütési időt csak legtapasztaltabbak tudták jól megállapítani.

Az orfűi malomban hirdették meg a kenyérsütést, amin mi is részt vettünk, hogy megkóstoljuk a saját magunk által dagasztott és sütött kenyeret.

A többszöri kelesztés ideje alatt megismerkedtünk a malommal és történetével.

Egy kellemes délutánt töltöttünk Orsival és Zsomborral, akik bevezettek minket a kenyérsütés kulisszatitkaiba.